3/A   A család külső rendszerének szerepei

A család külső rendszerének főbb tagjai a tágabb család: elsősorban a nagyszülők, nagynénik, az anyós és após stb. Ezekre nagy szüksége van mind a házaspárnak, mind a gyerekeknek.

Mire jó az anyós és az após?

Bizonyos, hogy minden szülő azt akarja, hogy a gyereke boldog legyen. Hallgassunk a jó tanácsukra! Ám, hogy melyik véleményük jó, azt a fiatal pár döntse el! Ha viszont házasságoddal baj van: a szülő (különösen édesanyád) nem a megfelelő ember, akivel megvitathatnátok a helyzetet.

Szerencsés eset, ha a szülők felnőtt és házas gyermekeikben felfedezik nagy barátaikat. Kölcsönösen hatnak egymásra és gazdagítják egymást. Az apóssal általában könnyebb a dolgunk. Persze, vele is ujjat húzhatsz, ha nagyon akarod.

Milyen a jó nagyszülő?

Legalább három típust különböztetünk meg. Első helyre tehetjük a kisegítő, vagy „rendelkezésre álló nagyszülőt", aki unokája oldalán áll, kicsit kényezteti, mert szereti, ugyanakkor a családi bölcsesség kútforrása az ifjabb generációk számára.

Már nehezebb eset a „rátelepedő nagyszülő", mindent jobban tud, mint a szülő, sőt „beköltözik" unokája szobájába, mindentől - még szüleitől is -védelmezi, menthetetlenül elkényezteti.

Modernkedő világunk jelensége az „elutasító nagyszülő", aki nyugdíjas éveit a sportpályán és utazással tölti.

Szüksége van-e a szülőknek a nagyszülőkre?

A fiatal szülők szerelmük gyümölcseivel ajándékozzák meg a nagyszülőket. Örömüket abban lelik, ha ezek boldogan fogadják ezt az ajándékot, melléjük állnak tanácsaikkal, sőt idejük feláldozásával. Amikor alkalmasint átvállalják unokáik felügyeletét, míg a fiatal szülök kettesben kikapcsolódnak, szórakoznak, egy-két napig gyermekeik nélkül pihennek, ezzel a fiatalok párkapcsolatának erősítését is előmozdítják. A szülők - továbbá - a nagyszülők példáján tanulnak sok mindent: megértőbbek, türelmesebbek, közvetlenebbek lesznek gyermekeikhez.

Az unokáknak is szükséges a nagyszülő?

Régen a különböző nemzedékek   sok  időt  töltöttek  együtt. Gondoljunk csak a nagycsaládokra. Napjainkban  korcsoportokba  verődünk.   Óvodások  az  óvodában, iskolások az iskolában, fiatalok a diszkóban és az utcán, felnőttek a munkahelyen, az idősek pedig a szociális otthonban találkoznak. A nagyszülők mindig a családi hagyományok és a szokások őrzői voltak. Felmérhetetlen kincset jelentenek az újabb nemzedéknek. Sajátságos szeretettel (kényeztetve) kezelik unokáikat.

A nagyszülőknek nincs szükségük unokára?

az unokák sokat adhatnak nagyszüleiknek: kibillenthetik önközpontúságukból, felragyogtathatják a napot borongós egükön. Egyensúlyba hozhatják életüket, életkedvvel, sőt új életcéllal ajándékozzák meg őket.

Száz szónak is egy a vége: a nagyszülői státus révén mindenki ad és mindenki kap, kölcsönös a gazdagodás.

Kik a rokonaink?

Egy bizonyos: rokonokra szükségünk van. Városiasodott (urbanizált) és túlmozgó (mobilizált) világunkban a rokoni szálak kuszáltak.