1.    TÉTEL

A VÁROSI ÉS ÁLLAMI SZOCIÁLPOLITIKA KEZDETEI (XVI-XVIII. SZ.)

(Átmeneti időszak – „kora újkor”)

-          A gazdaság történetét tekintve a középkorral ellentétben nemcsak a mezőgazdaság a domináns, de az újkorral ellentétben még nem az ipar. E kettő közötti átmeneti időszakról beszélhetünk.

-          A társadalmi változások tekintetében is átmeneti időszakról van szó, hiszen már nem létezik az a teljesen merev, kötött rendi társadalom, de nem jött létre még a modern polgári társadalom..

Nyugat-Európában a legfontosabb jelenség az óriási mértékű szegénység. (Ez az időszak az eredeti tőkefelhalmozás kora.) E korszak fő jellemzője, hogy a mezőgazdaság nem tudja eltartani az ott élő embereket, ezért a falusi lakosság a városokba „vándorol”. Európa útjai azonban  nem képes felvenni őket, hiszen ott (az ipari forradalom előtt vagyunk) ekkor még nincs munka.

Mindennek következtében számtalan a csavargó, koldus és a munkanélküli. Igaz, szegények, munkátlanok mindig voltak beteg, sérült, munkaképtelen emberek személyében. Itt azonban gyökeresen újként jelenik meg a munkaképes szegény, aki létszám fölöttiként élte meg a helyzetét. Ez lett az új, elsősorban városi szociális probléma, melyet a városok próbáltak megoldani.

A XVI. Században a városok próbálták megoldani a szociális problémákat. 1522-1550 között 60 európai városban folyamodtak szociális intézkedésekhez, melyek nagyon hasonlítottak egymáshoz.

Alapelvük:

-          Igyekeztek minden városi problémán segíteni, de azokat, akik nem az adott városi illetőségűek voltak, azaz nem ott születtek, kitoloncolták.

-          Jellemző volt a koldulás szigorú tilalma, melynek megszegését akár halálbüntetéssel torolták meg. Segélyosztással vagy különböző szociális intézmények (árvaház, idősek otthona, stb.) differenciáltak.

-          Intézményeket hoztak létre. Ilyenek voltak a dologházak, ahol az összegyűjtött koldusok keményen dolgoztak. E munkáért cserébe ételt, szállást kaptak. A dologházakat a börtönhöz hasonlították, nem lehetett kikerülni belőle.

A 16. század I. felének fő jellemzője, hogy a városok saját hatáskörükben igyekeznek megoldani a problémákat.

A század II. felében már nem a városokra, hanem az egész országra kiterjedően szabályozták aszociális gondoskodást.. Ekkor már a parlament foglalkozik vele. Ez a szabályozás a városi szabályozás alapelveire épül, pl. itt is megkülönböztették a helyieket és azokat, akik más országból jöttek. Utóbbiakat nem látták el. A helyben született el kell látni.

Szigorúan vizsgálták, hogy egy szegény képes-e dolgozni. Ha igen, munkára kényszerítették a dologházban, ha pedig munkára képtelennek találták, az „önkormányzatokat” kötelezték az ő ellátásukra.

Ez az állami szociálpolitika erősen rendészeti jellegű volt. Nem a szegényeken igyekeztek segíteni, hanem a nem szegényeket akarták megóvni a koldusoktól és azok látványától.

A XVI-XVII. Századig az állam beleavatkozik a szociális ügyekbe itt még nem kezdődött el  a jóléti állam kialakulása. Itt csak szabályozás történt, de az állami bevételeket nem fordították a szegényekre. Az állami bevételből háborúra, kastélyok fenntartására költöttek.

A jóléti állam csak a XIX. Században épül ki.

Példák:

-          1556-ban Franciaországban

-          1601-ben Erzsébet királyné Angliában

-          1784-ben Poroszországban

-          1775-ben Magyarországon Mária Terézia hatására a helytartótanács rendeletével szabályozták az ország szegény és koldusügyét. Ez is ugyanolyan volt, mint az Európa többi országaiban alkalmazott, pl. idegenek megkülönböztetése; a munkaképtelenek ellátásának önkormányzatokra hárítása; a munkaképesek munkára kényszerítése.