TÁRSADALMI VÁLTOZÁSOK AZ IPARI FORRADALOM NYOMÁN, UTÓPIKUS, EGYHÁZI ÉS „CIVIL” KEZDEMÉNYEZÉSEK A SZOCIÁLIS PROBLÉMÁK KEZELÉSÉBEN
Az emberiség történetében több jelentős fordulat volt, dealegjelentősebb fordulat a 18. század végén és a 19. század elején. Kettős forradalom alakult ki ekkor Európában:
1)Politikai forradalom: Nagy Francia Forradalom
2)Ipari forradalom, mely a 18. század közepén kezdődött, és folyamatosan tart.
Utóbbi változtatta meg a legmélyrehatóbban az emberek életét.
Az ipari forradalom befolyása az emberek életére a 19. században
Az ipari forradalom kezdeti szakasza bizonyos rétegeknek gazdagságot, másoknak azonban soha nem látott szegénységet, nyomort hozott.
A leglényegesebb társadalmi változások:
-A lakosság száma növekedett Európában. Bizonyítják ezt a korabeli népességadatok, melyek szerint 1750-ben Európában 157 millió ember élt, amely 1900-ra 420 millióra növekedett.
-Légyeges volt a migráció, azaz a falusi lakosság városba vándorlása, azaz a városiasodás.
-Az ipari forradalom kezdetén csak 2 nagy város volt, majd 1910-ben Európában 7 olyan város volt már, ahol több mint 1 millió, és 10 olyan, amelyben több mint 500.000 ember élt.
-Az ipari forradalom kezdetén Európa lakosságának kb. 90% mezőgazdaságból élt, 1910-ben a lakosság döntő többsége már másból.
-Nemcsak a városok lélekszáma növekedett. A kialakuló modern városok teljesen új képet mutattak. Elkülönültek különböző negyedek: ipari és gyárnegyedek, munkásnegyedek, gazdag-negyedek, stb.
Az ipari munkások az ipari-, munkásnegyedekben laktak. Ezek a lakások a 19. század második felében borzalmas képet mutattak. Az emberek nyomorúságos viskókban laktak, komfort nélkül, szörnyű higiéniai körülmények között. Emiatt gyakoriak voltak a járványok, mint a tífusz és a kolera. Az ott született csecsemők mindössze néhány hónapot éltek.
Munkakörülményeik szigorúak és rosszak voltak.
-A gyárakban szigorú fegyelem uralkodott.
-Hosszú volt a munkaidő. Napi 12-14 órát, de szükség esetén 18-20 órát is dolgoztak heti 6 napon.
-Elterjedt volt a női és gyermekmunka, melynek oka, hogy őket könnyebb volt kordában tartani, kevesebb bért kellett nekik fizetni, mindezzel kizsákmányolhatóbbak voltak.
-A munkáért kevés bért fizettek, amelyből félretenni, takarékoskodni nem lehetett.
-A munkakörülmények rosszak voltak, szennyezett volt a levegő, ártó volt a zaj, monoton a munka.
Mindezek ellenére dolgozni jobb volt, mint munka nélkül maradni.
Az időnként bekövetkező válságok esetén a munkásokat elbocsátották, és mivel a kevés bérből félretenni nem tudtak, milliók élete vált nyomorúságossá, kivándoroltak Amerikába.
-A lakóhelyi és munkahelyi körülmények miatt megrendült az emberek egészsége.
Eleve megrázó volt, hogy ki kellett szakadniuk a falu, a család védelméből, és helyette a városba költözni, ahol kiszolgáltatottak voltak.
Rosszak voltak a lakás és munkakörülményeik. Egyre terjedt az alkoholizmus, a prostitúció, a bűnözés. Mindez a gyermekek körében is.
A század 2 felében, azaz a 19. század végén ez a szociális helyzet rendkívül gyorsan jött létre Európa nyugati felében, így arra az addigi, pl. egyházi segítők nem voltak felkészülve. Nehéz szociális helyzet alakult ki, egyenlőre megoldásra várva.
Az emberek a gépekben látták a fő ellenséget, ekkor történtek az ún. géprombolások, munkásfelkelések. Ezeket azonban megtorolták. Sikeresebb kezdeményezésnek bizonyultak a szakszervezetek és a munkásszövetkezetek.
Kik, milyen irányból és módon próbáltak segíteni? (Nem állami, hanem egyházi körök tekintetében.)
A kezdeményezéseket, melyek a szegénység megsegítésére alakultak 3 csoportra lehet osztani.
1)Utópikus (baloldali) szocialista kezdeményezés
2)Keresztény (jobboldali) szocialista kezdeményezés
3)Civil kezdeményezések (társadalmi egyesületek)
1) Utópikus (baloldali) szocialista kezdeményezés
A 19. század II. felében elterjedt szellemi irányzat volt. Utópikus, mert kidolgozói nem a múltat akarták visszahozni. Ők soha nem létező ideális társadalmi berendezést akartak megvalósítani, ahol az egyenlőség nagy szerepet kap. Legjelentősebb képviselői: Robert Owen; C. Fourier.
Robert Owen angol származású, szegény családban született. Gyermekmunkásként kezdte, majd üzletember, később Anglia egyik leggazdagabb embere lett. DE szeretett volna a munkások helyzetén segíteni. Elveit igyekezett a gyakorlatban is kipróbálni. Első teszt-telepét Skóciában hozta létre (gyár, szociális lakások). Jellemzői:
-Rövid munkaidőt vezetett be (napi 10 órát).
-Igyekezett biztosítani a munkán kívüli kulturális időtöltést (könyvtár, színi előadások, stb.).
-Megfelelő lakásokat épített a munkásainak.
-Létrehozott a gyártelepen egy boltot, ahol a megvásárolt termékeket olcsóbban árusította munkásainak.
-Nem csak a munkásaival törődött, hanem azok gyermekeivel is. Létrehozta az ún. Jellemalakítás Intézetét (óvoda, iskola, menhely együtt).
-Elsőként a világon óvodai intézetet hozott létre 2-4 éves gyermekek számára.
-Létrehozott elemi iskolát is az 5-12 évesek gyerekek számára.
-Létrehozott továbbá egy „felvilágosító intézetet” továbbképzésül a felnőttek számára.
-Tiltotta a gyermekmunkát, vagyis 12 év alatt a gyermekek nem dolgozhattak. A korhatárt túllépve azonban munkát kaptak a gyárban, de ha igényelték, tovább is tanulhattak.
Owent nem fogadta el kora, tönkre is ment. Az Angol egyház sem támogatta.
Charles Fourier-t sértette a munka személyiségromboló hatása. Számos írásában harcolt ez ellen. Szerinte semmilyen érdekekre hivatkozva nem szabad elnyomni a személyiséget. Szerinte az embereket nem fegyelmezni és kizsákmányolni kell, hanem meg kell fizetni és megfelelő körülményeket kell biztosítani, amelyek következtében jobb munkát feltételezett.
Kidolgozta a Falanszter-rendszert, mely szerint olyan egységek jöhetnek létre, ahol a munkahely és a lakóhely teljesen egy helyen lesz (munkahely, lakóhely, kulturális intézmény), ahol mindenki hajlama szerint dolgozik, és mindenki igénye szerint részesül a javakban. Kb. 40 ilyen intézményt létesített Amerikában, de valamennyi tönkrement még a
2) Keresztény (jobboldali) szocialista kezdeményezés
Giovanni Boscot1841-ben pappá szentelik, ő az első „szociálpedagógus”. A parókiába fogdta be az elhagyott gyereket,majd menhelyet létesített. Példaképe Méri Szent Fülöp volt, az ő munkásságát szerette volna folytatni. Az elhagyott fiatalokkal foglalkozott, menhelyein 3-400-an is voltak, majd iskolát alapított.
A szegény gyerekek és fiatalok nevelését jobban tudja biztosítani, létrehozta a Szalézi-társaságot. A mai napig 1536 intézmény van a világon.
Adolf Kolping szintén katolikus volt. 1849-ben, Kölnben munkás fiatalok számára megalakította a Katolikus Legényegyletet. A legfontosabb feladata, hogy a fiatalokat katolikus szellemben nevelje. Jó családapákat, jó polgárokat akart nevelni.
Jochan Wichern evangélikus lelkész volt. A fiatalok helyzetét tartotta tragikusnak a 19. század I. felében. Úgy gondolta, a gyermekeket ki kell ragadni a családból (mivel a család megmenthetetlen). Házakat létesített, ahol a gyerekeket 14 fős „családban” próbálta nevelni. Iskolákat hozott létre, ahol a fiatalokat vallásos szellemiségben nevelte.
A Megváltás nővérek – apácarendet 1849-ben hozta létre Mária Alfonza anya Két fő céljuk volt:
-szegény betegek házi gondozása,
-szegény sorsú gyermekek támogatása.
Később hitoktatással is foglalkoztak. Magyarországon nem volt központjuk.
Ausztriában jelen voltak, ahonnét Sopronba kerülnek. Iskolákat nyitnak, így pl. 1900-ban megindítják óvónői képzésüket iskolánk épületében.
1880-tól az Erzsébet Kórházban ők voltak a nővérek.
3) Civil kezdeményezések (társadalmi egyesületek)
A Settlement-mozgalom Angliából indult. A szociális problémákon lehet és kell segíteni. Főként egyetemi tanárokból állt. Két legjelentősebb képviselője: A Toynbee és J. Ruskin. Céljuk az elit ifjúságot megismertetni a munkások tevékenységével.
1884-ben Banett megalakította az első settlementet, amelyet Toynbee-ról nevezett el. Ez egy szociális iroda volt. Munkásnegyedben hozták létre, ahol a szociális segítés minden formáját próbálták ellátni, amelyre a munkásoknak szüksége volt. Így pl. egészségügyi ellátás, jogvédelem, kulturális rendezvények, adománygyűjtés, stb. A tanárok és diákok egy része oda is költözött, egy része csak dolgozni járt oda.
Később egész Európában elterjed az intézmény, és Amerikába is átkerült.
1910-ben a budapesti egyetemisták is hoztak létre ilyen szociális telepeket a munkásnegyedben. Később Szegeden is létrejött egy intézmény Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma néven. A tanyai lakosság védelmében tevékenykedtek. Magyarországon 1910-ben Újpesten alakult meg a Főiskolai Szociális Telep, Szegeden pedig a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma.
AJÁNLOM AZ OLDALT
