1.    TÉTEL

SZOCIÁLIS GONDOSKODÁS HAZÁNKBAN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT

Új társadalmi, gazdasági körülmények alakultak ki, miután

-          a háborút elvesztettük,

-          az országot szétszedték.

Az ország elszigetelt lett, háború utáni válságba került. Ezen helyzethez járult hozzá a „Trianoni események”. Így Magyarországon a 20-as évek elején nyomor, munkanélküliség lett, melyet a 20-as évek közepére valamelyest sikerült kezelni. (Bethlen féle konszolidáció)

1929-ben kitört a gazdasági világválság, mely 1930-1935 között nálunk is éreztette a hatását: munkanélküliség, nyomor uralkodott. A kormányok, egyházak, civil szervezetek munkája rendkívül nehéz volt.

Sokkal rosszabb a helyzet, mint a dualizmus korában. Az eredmény újabb világháború, újabb vereség. Az ország válságból válságba került.

1) Gyári törvények

Sok törvényt és rendeletet hoztak a 20-as években, melyek lényege:

-          A 30-as évek II. felére bevezették a 48 órás munkahetet. (A 44 órás munkahetet is elkezdték követelni, de az nem valósult meg.)

-          Bevezették a munkabérminimumot.

-          A 30-as évek végén bevezették a gyermeknevelési pótlékot.

2) Társadalombiztosítás

A két világháború közötti 2 fő jellemző:

-          Munkanélküliség elleni biztosítás. Ezt a korszakban nem sikerült elérni, holott Európa más országaiban már működött.

-          1928-ban Öregség elleni biztositás

-          Bevezették a nyugdíjkorhatárt, melyet 1928-ban 65 évben határoztak meg.

A falusi lakosságra még mindig nem vonatkozott.

3) Lakásépítés

Visszaesett a korábbi ütem, a 20-as, 30-as években a fővárosban is csak nyomorlakások épültek. (1 szoba + konyha) Két évtized alatt 6.000 lakás épült 40.000 embernek. Első lépés a falvakban történt.

Magyarországon először 1926-ban volt földosztás (Nagyatádi Szabó István – földművelésügyi miniszter). Ennek keretében 260.000 házhelyet osztottak ki ingyen. Hiteleket azonban keveset adtak mellé, így a házhelyek beépítetlenek maradtak.

A 30-as évek végén létrehoztak egy Országos Nép és Családvédelmi Alapot (ONCSA), ide állami pénzeket helyeztek el. Lényege, hogy lakáshoz-jutással támogatja főként a falusi embereket. 1940-1944 között 12.000 falusi kis ház épül.

4) Egészségügy

Egyfajta preventív jellegű gyógyintézmény-hálózat alakul ki (városokban és falun is). Városokban Stefánia Szövetségnek, falunk Zöldkeresztes Szolgálatnak nevezték őket. Tevékenységük:

-          anya és csecsemőotthonokat hoztak létre,

-          orvosi szobákat működtettek,

-          kórházakat hoztak létre,

-          élelmiszer-, ruhasegélyt osztottak,

-          jogsegélyt nyújtottak.

Az állam csak minimális pénz elhelyezésével támogatta őket.

5) Szegénygondozás

1917-ben hozták létre az ún. Népjóléti és Munkaügyi Minisztériumot. Ezen intézmény azonban a 20-30-as években nem kapott pénzt, így a 20-as években továbbra is egyesületi úton folyik a szegénygondozás.

A 30-as években a szegénység országos üggyé válik.

A 20-as évek végén, a 30-as évek elején több változás is történik a szegényügyben:

-          1931-ben rendeletet hoznak, mellyel eltörlik a régi szokást, mely szerint minden szegényt illetőségi hely szerint kellett gondozni, azaz ott, ahol született. Erre azért volt szükség, mert a főváros megnövekedett lakosságát képtelenség lett volna elosztani. Ezért mondták ki a lakóhely szerinti gondozást.

-          A hagyományos szisztéma szerint kötelezik az önkormányzatokat a szegényalap létrehozására. A korábbihoz képest az a különbség, hogy ekkor már a többség foglalkozik is vele, mind többet szán a szegénygondozásra a költségvetésből.

-          A 20-30-as években, új szegénygondozási rendszer kidolgozása. Ilyenek voltak az „Egri norma” és a „Produktív szociálpolitika”.

Egri norma: 1927 - Pálos Károly nevéhez fűződik. Magyarországon először a szegénygondozás új módját Egerben kísérletezték ki, majd azt 1936-ban Magyar Normának nevezték át, és országosan kötelezővé tették. Ez német mintán alapult: inkább kisebb településeken működött. Légyege, hogy a szegénygondozás egyszerre támaszkodik az államra, az egyházakra és a civil szférára. (Konkrétan: Egerben létezett egy Szegénygondozó Hivatal /állami/, Szegényügyi Bizottság /egyházak, egyesületek/, és ezen belül az Adománygyűjtő Hölgybizottság /a jómódú feleségek adományokat gyűjtöttek a polgároktól/). A szegénygondozó nővérek (Franciskák) pedig mindezt eljuttatták a szegényeknek.

A szerepvállalás tehát a következő felosztás szerint történt: az állam – szervez; a civil szféra pénzt ad és gyűjt; az egyház pedig kiosztja azt.

Az állam tehát továbbra is a társadalomra hárítja a költségek rendezését.

Produktív szociálpolitika: A 30-as években hozták létre az ONCSA-t, amelybe már az állam is befizetett. Ez az alap a szegényeknek:

-          kedvező kölcsönt nyújtott, megteremtették tehát az alapot a kilábalásra,

-          lakásépítésekbe kezdtek, mellyel a legalább négy gyermekes családokat segítették.