11.B. Az együttes élmény, a társas viselkedés fejlődése. A vezető és a csoport kapcsolata, a vezető hatása a csoport teljesítményére.

Társas viszonyainkat a szociális szükségletek határozzák meg. A kapcsolatok létesítésének és fenntartásának igénye az ember társas-lény mivoltából ered, a kapcsolatok ugyanis a társadalmi élet alappillérei. Az emberek között létesült kapcsolatokat a társadalomlélektan interperszonális kapcsolatoknak nevezi.

A kapcsolatok kialakulása sok minden alapján történhet: státusz, vonzalom, társadalmi és demográfiai hasonlóság, érdeklődési kör. Lényeges szerepe van a társas viselkedés alakulása során az együttes élménynek (Mérei Ferenc), amely nagy hatással van a személyiségfejlődésre, valamint a szocializációs folyamatra. Megfigyelhető , hogy a társak puszta jelenléte bizonyos fokú izgalmi állapotot kelt az egyénben.A kapcsolatok alakulását szabályszerűségek jellemzik, a kötelék egyre szorosabbá válik, bizalom nő.

Levinger a kapcsolatok fejlődéstörténetében 5 fázist különböztet meg:

1.      Megismerkedés

2.      Felépülés

3.      Megszilárdulás

4.      Meggyengülés

5.      Befejeződés

Levinger a kapcsolatok fejlődéstörténetének elemzése során kitért az egyes társas viszonyok speciális sajátosságaira, amely alapján beszélhetünk:

·         Legbensőségesebb viszonyról

·         Barátság

·         Rokoni kapcsolat

·         Munkatársi kapcsolat

A csoporttársulás érési folyamatát Mérei Ferenc is kutatta. Ő írta le először, hogy a csoport alakítási képesség egy fejlődési folyamaton megy keresztül.

Körülbelül serdülőkorunkra leszünk képesek egy csoportban csoporttagként szerepeket vinni. Mérei módszere, amivel a gyerekek csoporton belüli helyzetét vizsgálta, az aktometria volt, melynek lényege, hogy a gyerekek kapcsolatait az együttes tevékenységekből mérte fel (pl.: közös játék)

Azt nézte, hogy a gyerekek játék közben hogyan és mivel veszi fel a kapcsolatot, kivel tevékenykednek együtt.

Csoporttagság fejlődése:

1.      szakasz:

2-3 éves gyerekeknél figyelhető meg.Az ő együttlétük még csak tipológiai, egymás mellett végzik magányos tevékenységüket. A csoportélményt az együttes hely szimbolikája adja meg

2.      szakasz – együttmozgás szakasza

A csoportot a mozgás tartja össze. Nem verbális úton mélyen bevésődnek a csoporthoz való tartozás élményei, motivációja. Egy-egy mozgás véletlenszerű modellje lesz a többiek mozgásának.  A terjedés mintegy fertőzés szerű.

3.      szakasz – összeverődés (4-5 éves kor)

Egy tárgy vagy egy élmény köré gyűlnek a gyerekek, a közös érdeklődés így már valamilyen szabályszerűséget visz az egyébként még ad-hoc szerveződő társas életbe (spontán). Itt tanuljuk meg, hogy a csoporttagokkal azonos az érdeklődési körünk.

4.      szakasz – összedolgozás szakasza

A cselekvések koordinálódnak, a tevékenység együttműködésen és munkamegosztáson alapul egy közös cél érdekében

5.      szakasz – a szerepszerű differenciálódás szakasza

Az alá-, fölérendeltségi viszonyok mellett a szerepeket is kiosztja ekkor a csoport.

A vezető és a csoport kapcsolata, a vezető hatása a csoport teljesítményére

A vezetés a társas élet nagyon fontos tényezője. A legtöbb emberi szervezetben a vezetőkre hárul, hogy a szervezet céljaival összhangban motiválják a beosztottakat és megszervezzék a termelési folyamatokat.

Egyes nézetek szerint azonban a vezető nem egyszerűen azért van , hogy befolyásolja a csoportot, hanem a csoport, s a csoport előtt álló problémák választják ki a megfelelő vezetőt, a későbbiekben is alakítva őt.

A vezető és a csoport viszonyánál sok függ attól , hogy milyen forrásból táplálkozik a vezető hatalma. Megkülönböztethetünk:

-     kényszerítő hatalmat, melynek jogában áll a büntetés

-          jutalmazó hatalmat

-          szakértői hatalmat

-          törvényes hatalmat

-          vonatkoztatási hatalmat: a vezető személyiségének vonzereje

A kinevezett vezetőket gyakran tekintik kevésbé törvényesnek, és az ilyen vezetőknek gyakran kevesebb is a hatalmuk, mint azoknak, akiket a csoport választott meg és fogadott el.

Fiedler és mások is felismerték, a hatékony vezetésnek két, egymással gyakran nehezen összeegyeztethető funkciója van:

-          egyfelől biztosítani kell, hogy a csoporttagok elégedettek legyenek, ez a társas –emocionális típusú vezető jellemzője

-          másfelől gondoskodni kell arról, hogy a csoport feladatát a lehető leghatékonyabban végezze. Ez pedig az ún. feladat-vezető típus jellemzője.

A szociálpszichológusok gyakran vizsgálták, s vizsgálják azt a jelenséget, hogy milyen hatással vannak a csoport teljesítményére és megelégedettségére a különböző vezetői stílusok. Ezt vizsgálta Lewin, Lippet, White (1969.) is.

Vezetési stílusok:

1.) AUTOKRATIKUS VEZETÉS: a csoport vezetője részletesen előírta a csoportfoglalkozás teendőit, meghatározta a tennivalókat, a csoport minden tagjának részletes utasítást adott, hogy mit kell tennie. A csoport vezetőjének elismerése és elmarasztalása olyan hierarchiát hozott létre, amelyben kiskirályként uralkodhatott.

A vezetés eredménye: a csoportmagatartás engedékenynek és alázatosnak bizonyult. A diákok csak akkor éreztek ösztönzést arra hogy tevékenykedjenek, mikor a vezető nem volt jelen. Nagy feszültség uralkodott, gyakori volt az ellenségeskedés.

2. DEMOKRATIKUS VEZETÉS: a tennivalókat úgy határozták meg, hogy a csoport tagjai a tevékenység megkezdése előtt megbeszélést tartottak, majd döntést hoztak. A vezető akkor adott információkat a csoportnak, mikor szükség volt rá.

A vezetés eredménye: a résztvevők hatékonysága nagyobb volt a célok elérése érdekében. Összetartozás alakult ki, a tagok aktívak, élénkek voltak, betartották a szabályokat, megjegyzéseik kevésbé személyeskedők voltak.

A kutatók arra jutottak, hogy a demokratikus vezetés nemcsak nagyobb hatékonyságú, hanem kevesebb stresszel jár a csoport tagjai számára. Az emberi interakció sokkal hatékonyabb.

3. MINDENT RÁHAGYÓ VEZETÉS (Laissez faire): a vezető nem vett részt a célok kitűzésében, feladatokban. Csak akkor adott információt, ha kérték. A munkafolyamatban nem vett részt, nem dicsért és nem kiabált. Ez a klíma majdnem teljes szabadságot biztosított az egyén számára.

A vezetés eredménye: megpróbálkoztak azzal, hogy közösen hozzanak döntéseket, de az együttműködésre irányuló törekvés hamarosan meggyengült. Egyetlen célt sem tudtak megvalósítani.