Nagy László pedagógiája

oNagy László azért dolgozott, hogy a nevelő-katató munka a gyermek belső világának tudományos igényű megismerésére támaszkodjék. Ezt a célt szolgálta 1908-ban megjelent könyve, "A gyermek érdeklődésének lélektana" is.

oMűvében a korábbi érdeklődés-elméleteket vizsgálva bírálja Herbartnak és követőinek intellektualista felfogását. Nagy László könyvében kifejti, hogy az érdeklődés folyamatában ugyan a lelki élet különböző elemei vesznek részt, de az érdeklődés leginkább jellemző vonása és "folyamatot irányító mozgatóereje az érzelem".

Nagy László a gyermek érdeklődésének alakulásában öt fejlődési fokozatot különböztet meg:

o1. Az érzéki érdeklődés foka születéstől 2 éves korig tart. Ekkor a gyermek érdeklődését az érzékszervi benyomások kötik le, azok az impressziók, melyek érzékszerveit kellemesen foglalkoztatják. Nagyon fontos, hogy a gyermeknek a külvilággal való érintkezését előmozdítsuk, érzékszerveinek tapasztalási lehetőséget adjunk.

o2. A szubjektív érdeklődés foka a 2-7 esztendős korban jelentkezik. A gyermek ekkor már inkább tárgyak iránt érdeklődik, de ennek a tárgyi érdeklődésnek az a kiválasztó szempontja, hogy az adott tárgy mennyire indítja meg képzeletét, mennyire segíti öntevékenységét. A gyermekben ekkor még az ösztönei uralkodnak.

Az érdeklődés

o3. Az objektív érdeklődés foka 7-10 éves korig tart. Itt a tárgyak már nem szubjektív hatásukkal váltják ki a gyermek érdeklődését, hanem tárgyi hasznuk miatt. "A gyermek minden új dolgot meg akar ismerni, amely a szeme elé kerül." A tárgyakat a gyermek aszerint értékeli, hogy mennyire tudja hasznosítani őket konkrét cselekvésében, a valóság megismerésében. Elő kell mozdítani a gyermek természethez való közeledését, természetbe való beleélését - tanácsolja Nagy László.

Az érdeklődés

o4. Ezután következik az állandósult objektív érdeklődés foka a 10-15 éves korban. A korábbi érdeklődés ebben a korban hosszabb időre állandósul egyes tevékenységek iránt. A gyermekben kialakul az önfegyelmezettség, az összpontosító képesség megfelelő szintje. A gyermek egyénisége ekkor bontakozik ki erőteljesebben.

o5. 15 éves kortól a serdüléstől éri el a gyermek a logikai érdeklődés fokát. Az ifjú ekkor már a személyek, tárgyak, jelenségek eszmei tartalma, a tapasztalatok belső összefüggése iránt érdeklődik. A gyermeket az eszmék és ideálok iránti lelkesedés jellemzi, ezeket az eszméket kiszínezi, szubjektívvá teszi. Ebben az időszakban válik a gyermek öntudatos társadalmi lénnyé. Ezt az időszakot nevezi Nagy László az állandósult logikai érdeklődés fokának.

Oktatási cél

         Nagy László szerint az oktatás célja a világos, tiszta fogalmi ismeretek ("tiszta objektív szemléletek") létrehozása. Az oktatás folyamata két, szervesen egymásba ívelő szakaszra bomlik:

•az érdeklődés kialakulásának folyamatára, majd

•a "tiszta szemléletek" megjelenésének szakaszára.

         Az oktatásnak "egyéniesnek", azaz egyénre szabottnak kell lennie. Csak akkor lehet eredményes, ha alkalmazkodik az "egyéni erőkhöz". Miközben a gyermek összeveti a régi ismereteit az új tapasztalatokkal, felébred benne a hiányérzet ösztöne: az ismeretlen felfedezésének, megismerésének vágya. Az ilyen oktatás már valóban személyiségformáló, nevelő hatású.

Didaktika gyermek-fejlődéstani alapon

oNagy László már a század tízes éveinek közepén megírta egyik legjelentősebb művét, a "Didaktika gyermek-fejlődéstani alapon" című könyvét. Ez csak később, 1921-ben jelent meg nyomtatásban. Közben, az őszirózsás forradalom alatt tervezetet dolgozott ki "A magyar közoktatás reformja" címmel. Ebben a közoktatási rendszer alapját már a 6-14 éves gyermekek számára szervezett nyolcosztályos egységes népiskola képezi. A "Didaktika" e népiskola 5-6 és 7-8 osztályos tantervét tartalmazza.

oRadikálisan új elem ebben a tantervben a gyermekből történő kiindulás elve. Nagy László nem a szaktudományokból vagy az ezeket leképező szaktárgyakból kiindulva bontja le a tananyagot osztályokra, hanem a gyermek fejlődésének szakaszait véve alapul.

Cselekvő iskola

oNagy László pedagógiájának központi alakja a gyermek. Nagy fontosságot tulajdonított a gyermek aktivitásának, öntevékenységének, ezzel párhuzamosan a gyermek és tanár, a gyermek és a másik gyermek együttmunkálkodásának. Egyéni kísérletezés és problémamegoldás - ez a gyermektanulmányi alapokon nyugvó iskola egyik legfőbb jellemzője. Mindehhez a tanár megfontolt segítségnyújtása, háttérbe húzódó szervező-tevékenysége csatlakozik. Nagy László iskolája tehát "cselekvő iskola", ahol a gyermek "munkája", tevékenysége uralkodik, szemben a tradicionális herbarti "tanulóiskola" tanárközpontúságával, ahol a tanár és a gyerekek belső lelki aktivitása (képzetgyarapítása) dominál.

ISKOLAÜGY ÉS PEDAGÓGIA A XX. SZÁZADBAN
Új pedagógiai és pszichológiai törekvések

oA herbartiánus pedagógia kritikusai azt állították, hogy a nevelésre vonatkozó mindennemű filozófiai spekuláció felesleges és hasztalan, az új neveléstudomány csakis egzakt, természettudományos módszerekkel dolgozó, deszkriptív - azaz minden normatív mozzanattól mentes - diszciplína lehet.

oEzzel összefüggésben bontakozott ki a századfordulón a herbartiánus pedagógia talaján működő hagyományos, "zárt iskolák" kritikája: Mindent előre látni, eltervezni, megszabni, az engedetlen gyermeket erősen kézben tartani, a jól kidolgozott és egyedül hatásosnak tartott rendszerbe beleszoktatni, ha kell, beletörni - ezekkel a jellemzőkkel foglalják össze a herbartiánius pedagógiai gyakorlat méltán kritizált jellemzőit.

Herbart kritikája

         Előre elkészített tanterv alapján, pontosan meghatározott tanmenettel, naprakész tananyag alapján dolgozó iskolában szigorúan megszabott órarend keretei között folyik a szabályos időközönként váltakozó tantárgyak tanítása, meghatározott rendszer (formális fokozatok) szerint, amíg a csengő meg nem szólal, a tanító szünetet nem ad, majd új tantárgy tanításába nem kezd. A nehéz, sokszor elmozdíthatatlan padokkal felszerelt - a mozgékony, cselekedni vágyó, beszédes gyermekeket mozdulatlanságra, hallgatásra, a tanító szavainak befogadására kényszerítő - osztályteremben történő tanítás főszereplője és irányítója a padok fölé emelkedő katedráról letekintő, pálcával és egyéb fegyelmező eszközökkel csendet parancsoló, a dolgok folyását önkényesen megállapító tanító.

Herbart kritikája

oEzt az intézményes gyakorlatot - a hallgatás és leckefelmondás iskoláját - akarták megszüntetni a XX. század elején kibontakozó reformpedagógia képviselői. A helyébe lépő új iskolát az európai fejlődés más irányzataiban gyökerező gondolatban és társadalmi gyakorlatban vélték felfedezni. Az ezzel összefüggésben kibontakozó Herbart-kritika, és a "zárt iskolák" bírálata - a korábban már ismertetett új szellemi áramlatok (pozitivizmus, életfilozófia, kultúrakritika stb.) és társadalmi mozgalmak hatásán túl - legerőteljesebben két, egymással szoros kapcsolatban álló törekvésben, a pragmatizmus nevelésfelfogásában és a gyermektanulmányi mozgalomban jelentkezett.

A pragmatizmus nevelésfelfogása

oWilliam James (1842-1910), a pragmatizmus jelentős gondolkodója.

oIgaz az, ami az ember "munkaképessége", a gyakorlati cselekvés (görögül: pragma) szempontjából hasznos.

oMint laboratóriumalapító, tankönyvíró és mint filozófus döntően befolyásolja az amerikai pszichológia saját arculatának kialakulását. 1875-ben nyitja meg Amerika első pszichológiai laboratóriumát a Harvard Egyetemen.

William James

oSzakít a tiszta megismerés illúziójával, az intellektuális antropológiával. Az embert elsődlegesen cselekvő lényként értelmezi.

oAz ember választó lény - mondja - akinek életét választásai hozzák létre. Ez a gondolat kiválóan megfelel az amerikai társadalom hitvallásának, a "self made man" [önmagát megteremtő ember] filozófiájának és pszichológiájának.

Új emberideál

oA XIX. század végének gyors gazdasági fellendülése, az amerikai demokrácia intézményrendszerének teljes kiépülése, és az ezzel együtt járó dinamikus társadalmi változások ugyanis a "korlátlan lehetőségek hazájában" - részben a pragmatizmus eszmei támogatásával - egy új emberideál kibontakozását tették lehetővé. A szabad individuum, a cselekedni, választani tudó ember eszménye ez, akit nem segítenek születési előjogai, és nem gátolnak a születésből fakadó hátrányok; akinek karrierje, boldogulása kizárólag saját tehetségétől függ; aki az állandóan változó világ konkurenciaharcában is képes talpon maradni, érvényesülni, jó egzisztenciát teremteni.

oEz a megváltozott helyzet komoly kihívást jelentett a hagyományos amerikai iskola számára is, amelyre a pragmatizmus egyik legjelentősebb pedagógiai reprezentánsa John Dewey keresi meg a megoldást.