7.      Intelligencia, kreativitás és tehetség kérdéskörei

Az intelligencia:

            Az intelligencia többféle képességet érint, melyek az oktatás segítségével fejleszthetők. Pl: nyelvi, logikai-matematikai, vizuális, zenei, interperszonális intelligencia, stb…

Az intelligencia foka erősen függ azoktól a körülményektől és feltételektől, amelyek közepette az intelligencia megnyilvánul.

Sternberg háromoldalú intelligencia elmélete:

1.      Az egyén belső világa, szerepe a gondolkodás irányítása. Pl: információk felvétele és elraktározása, releváns (lényeges)  információk kiválasztása, stb…

2.      Azt határozza meg mit tud az egyén legkönnyebben elsajátítani. Valójában a tanulásra való képesség.

3.      Az egyén külső világa. Azt vezérli, hogy az egyén mennyire tud alkalmazkodni a környezetéhez, mennyire tud szelektálni a környezetéből, mennyire tudja alakítani környezetét.

Sternberg szerint az intelligencia legalább annyira függ attól, hogy az emberek mennyire tudnak megküzdeni az őket körülvevő világgal , mint a velük született, belső mentális folyamatoktól.

Szerinte az oktatás úgy szolgálhatja legjobban az intelligencia fejlesztését , ha alkalmat teremt az új feladatokkal való szembesülésre, és megtanítja a diákokat ezek kezelésére.

Kreativitás

A kreativitás (alkotóképesség) a társadalom számára kivánatos és értékes „újításra, felfedezésre” való képesség.

A kreatív folyamatot 4 szakaszra oszthatjuk:

ˇ      előkészítés: felfedezik a problémát

ˇ      lappangás: félreteszik a problémát, mert megoldási  próbálkozásaik kudarcosak voltak,

ˇ      megvilágosodás: váratlan belátás következik

ˇ      igazolás

A kreativitás fontosabb megnyilvánulási formái:

1. produktív gondolkodás, találékonyság, ötletesség, az új megalkotása, a gondolkodás flexibilitása,
2. az összefüggés, a rend felismerése,
3. probléma-felismerés és problémamegoldás,
4. bármilyen korábbi tapasztalatra az új felhasználási lehetőség megtalálása,
5. az információk felismerése, befogadása, megőrzése, felidézése, az információk közötti kölcsönhatások felismerése, az új és a korábbi információk kapcsolatának feltárása,
6. a tudatban és a tudatalattiban lévő információk közvetlen gyakorlati hasznosítása.

( Guilford a kreativitás lényegét a divergens gondolkodásban jelöli meg.

Számos problémának, amit a hétköznapi életben meg kell oldanunk, számos jó megoldása lehetséges. Az ilyeneket nevezzük „nyitott” problémának vagy feladatoknak, szemben az iskolákban megszokott „zárt”, azaz egyetlen jó megoldással rendelkező feladatokkal.

Ezért a nyitott problémáknál, célszerű túljutni a legelső, legkézenfekvőbb megoldáson, és továbbgondolkodni, hogy ezzel új, ötletesebb, eredetibb megoldásra bukkanhatunk.

A divergens (széttartó) gondolkodásmód a problémamegoldás kezdeti szakaszában igen hasznos, hiszen gazdagítani akarja a helyzetet. Jellemzője a gondolkodás könnyedsége, folyékonysága, a hajlékonyság, vagyis az a képesség, hogy új szempontokat tudjunk felvenni, egyre több megoldásra leljünk.)

Taylor 5 kreativitási szint létezését határozza meg:

1.      kifejező kreativitás

2.      produktív kreativitás

3.      feltaláló, inventív kreativitás

4.      újító, innovatív kreativitás

5.      teremtő kreativitás.

A kreatív gyermek jellemzői Davis és Rim szerint:

1.      Kiváncsiság

2.      Függetlenség

3.      Kitartás

4.      Flexibilitás

5.      Széles érdeklődési kör

6.      Eredetiség

7.      Kérdezősködés

8.      Magas energiaszint

9.      Türelmetlenség,

10.  Élénk fantázia.

11.  divergens (széttartó) gondolkodásmód

A kreativitás fejlesztése iskolai környezetben:

1.      kreatív problémamegoldás, melynek  célja, hogy  a felvetődő problémákat újszerű, és hatékony módon tudják megoldani a tanulók.

2.      Ötletbörze: az ötletek mennyiségi termelését hivatott elősegíteni csoportos körülmények között. Alapvető szabálya az ítélkezés felfüggesztése a tanár részéről.

T e h e t s é g :

A tehetség: olyan velünk született adottságokra épülő, majd gyakorlás, céltudatos fejlesztés által kibontakoztatott képesség, amely lehetővé teszi , hogy az egyén  az emberi tevékenységek egy bizonyos területen az átlagost messze túlhaladó teljesítményeket tud létrehozni.

A tehetség legfontosabb jegyei:

1.      az átlagon felüli intelligencia

2.      kreativitás

3.      a tanuló múltbeli kiemelkedő teljesítménye azon a területen, amelyre a tehetségfejlesztő program koncentrál

4.      feladatvégzésben való kitartás.

A tehetséges gyerek jellemzői:

§         Ismeretszerzés szempontjából : verbálisan jók,  jó megfigyelők, sokat olvasnak, bonyolult dolgokat könnyen megértenek,

§         Motiváció szempontjából:  mechanikus feladatok untatják,  érdekes feladatoknál nem igényel segítséget, tökéletességre törekszik, erős kritikai érzékük van, magas célt tűznek ki maguk elé,

§         Kreativitás szempontjából:  sokat kérdez, több megoldási verziót adnak,  frappáns válaszok,  jó humorérzéke van, színes fantáziája van, sablonos megoldást nem kedveli,

§         Szociális viselkedés szempontjából: (nem félnek mások lenni a többiektől, felelősséget vállalnak, barátaikat hasonló képességűek közül választják, jól beszélgetnek idősebbekkel,

Felvetődő problémakörök:

-                     Ma a pedagógusok többségének diákeszménye a jól tanuló, szófogadó diák, akivel nincs baj, aki mindig úgy viselkedik, ahogy előírták neki, aki az órán figyel, gondolatai nem kalandoznak el, aki a kapott kérdésekre azt válaszolja, amit a könyv tartalmaz, akinek a fantáziája nem merészkedik messze.

A kreativitással ezek az elvárások nem egyeztethetők össze. Tapasztalatok szerint a pedagógusok jelentős része nem túlzottan kedveli az ilyen tanulókat.

-                     Másik lényeges kérdés: a hagyományos osztálykeretek között , kötött tantervvel folytatott oktatás. Ezek gátjai a többre képes tanulók fejlesztésének, különösen, ha a pedagógus, mint védősánc mögé húzódik a tanterv mögé. A kötött tanterv mindig egy középszinthez, átlagszinthez igazodik.

-                     Sokan azt hiszik, hogy a tehetséges tanulókkal könnyű dolga van  a pedagógusnak. Azonban a tehetségesek tanítása jelentős többletmunkát követel a tanártól. Pl: intellektuális kihívást, a ki nem apadó érdeklődésük folyamatos kielégítése, kiegészítő anyagok biztosítása, a szülői elvárásoknak való megfelelés.